Sportban nagy!
Guzsaly Georgina (szertorna)

Ginus a Balance Akrobatika & Torna Club sportolója még csak ötéves, de már két éve szertornázik. Büszkén viseli a tornadresszt és szeretne hamarosan versenyezni is. Az edzés előtt találkoztam velük, ahol még igazi kisgyerekként viselkedve kavicsokat szedegetett a földről - nem hallgatva anyukája kérésére, hogy talán ezt mégsem kéne. Vidáman csevegett a társaival, hogy vajon ki jön ma edzésre és ki nem, majd az öltözői várakozást kicsit felpezsdítették azzal, hogy felmásztak minden lehetséges helyre. 

Belépve a tornaterembe egy egészen más kislány bújt elő belőle. A mosoly szerencsére végig ottmaradt az arcán, és bár a figyelme néha el-elkalandozott más irányba, minden igyekezetével azon volt, hogy végrehajtsa a feladatokat. A fejenállás gyakorlásánál szerintem legalább tizedszerre (vagy még többedszerre) borult át, mégis újra felvette a kezdő beállást és újra próbálta... és újra... majd edzői segítséggel újra, aztán egyedül újra... és a végén már majdnem sikerült. De egy pillanatig nem látszott rajta, hogy akár csak a gondolat felmerülne benne, hogy feladja a próbálkozást. 

Egy felnőtt számára sem mindennapi kihívás lenne ez, hiszen a 2 órás edzés alatt csak ritkán volt egy-egy kisebb szünet, de a gyerekek úgy pörögték végig ezt az időszakot, hogy cseppnyi fáradtság sem látszott rajtuk. Rendkívül változatos és játékos feladatokkal töltötték az időt, és igazán élvezték az olyan részeket, amikor például - mint a nagyok - "beziázhatták" a tenyerüket, mielőtt a korlátra felkapaszkodnak. Az ugrást is nagy izgalommal várták, már a sorban állva azt találgatták, hogy vajon hogyan kell majd felugrani a bálára, "csak úgy simán", vagy esetleg bukfenc is lesz-e. 

És hogy mi lehetne a legjobb jutalom egy edzés végén? Ha Elvira néni megengedi, hogy legyen "játékidő" és a felemáskorlátról ugrálhassanak a szivacsgödörbe. Volt játékidő és volt önfeledt ugrándozás. 

Mivel az edzés előtt még nem igazán akart beszélgetni velem Ginus, így gondoltam, ha majd a végén picit fáradtabb lesz, akkor könnyebb lesz kiszedni belőle egy-két kérdésre a választ. Némiképp tévedtem, mert utána sem volt fáradt, viszont szívesen válaszolgatott a kérdéseimre. Elárulta, hogy ma is az ovi után érkezett az edzésre, és az ebéd után ott aludt, de nem szokott mindig aludni, hiszen amikor a nyáron szertorna tábor volt a délelőtti edzés után a pihenőidőben senki sem aludt el a csoportjukból, és mégsem voltak fáradtak a délutáni edzésen. 

Ginus: "Nagyon szeretek tornázni. Minden dolgot szeretek benne csinálni. A szivacsgödörbe ugrálást azt nagyon! Otthon apa csinált nekem egy kicsi gerendát, mert amikor nem jöhettünk edzésre, akkor otthon gyakoroltam. Már tudok rajta terpeszülőtartást csinálni! És szoktam használni a testvérem kiskarfáját is, és van saját bordásfalam is, amit anya is használhat. A testvéreim is sportolnak. Az egyik szertornázik, a másik meg... nem."

Az edzés alatt többször gondoltam arra, hogy vajon teljes egészében játszóháznak tekinti-e a tornatermet, de a feladatok közbeni koncentrálás láttán egyértelmű volt, hogy nagyon is jól tudja miért dolgozik. 

 Ginus anyukája a képeket látva egy kérdést tett fel: "Vajon az edzést élvezte ennyire Ginus, vagy a fotózást?" Remélem sikerült őt meggyőzni, hogy mindkettőt!

Szeretnék köszönetet mondani a Balance Akrobatika & Torna Clubnak, kiemelten Vincze Borbálának és Tóthné Bugyinszki Elvirának (Ginus edzőjének), hogy ilyen örömmel fogadtak és így lehetővé tették, hogy Ginusról sok-sok képet készíthessek az edzésen! Rendkívül hangulatos, családias és mégis profi helyszínen zajlanak az edzések, és bár elsődleges feladatom most Ginus fotózása volt, néha-néha az én figyelmem is elkalandozott és izgatottan néztem mellettünk a légtornászok felkészülését, vagy épp az RG-sek labdadobálását...

Írta: Susán Viki 

#SportbanNagy

#gyereksportfoto

#szertorna

#balanceakrobatikaestornaclub

#susanvikiphotography

@AkrobatikusTornaTanfolyam